Monday, May 27, 2013

Feeding, Substrate and Watering -Hungarian



Feeding, Substrate and Watering

Methods of Walter Pall (edited by Victrinia Ridgeway)
translated by Mihály Szőke


Tápozás, ültető közeg és öntözés
Walter Pall német bonsai mester módszerei

Felkérést kaptam, hogy írjak egy fejezetet a „tűlevelűek táplálásáról”. Nekiültem és az alábbiakat hoztam össze. A „hogyan tápozza a tűlevelűket” kérdésre adott rövid válasz azonban súlyos félreértésekhez vezethet, ami végzetes is lehet.
Az ültető közeg, az öntözés és a táplálás nem tekinthető különállónak. Mindegyik kapcsolódik a másikhoz, így meglehetősen komplexszé válik. Legyen szó lombhullatóról, tűlevelűről, fiatal vagy idős, nemrég átültetett vagy éppen begyűjtött fáról, túl sok variáció van egy bonsai kertben. Lehet egyértelmű választ adni?
Nos, igen. De először figyelmesen kell olvasni, és utána cselekedni mindent. Nem lehetséges egy tetsző dolgot kiválasztani és figyelmen kívül hagyni a többit. Nem tápozhat az én módszerem szerint, aki nem veszi figyelembe, hogy milyen ültető közeggel rendelkezik, vagy milyenek az öntözési szabályai.
Először is félretettem mindent, amit a bonsairól szóló könyvek többségében a témával kapcsolatban megfogalmaztak. Amint a technológia hozzáférést biztosított számunkra új és hatékonyabb módszerekhez és termékekhez, fáink gondozásának módja is továbbfejlődött a hagyományok határain belül. Ez új és korszerű világ egy bizonyos ideje, de sokan ezt nem érzékelik. Annak ellenére, hogy valamilyen mértékű sikert elértek régi módszerekkel, veszélyes, sőt végzetes lehet, ha azokat korszerű ültető közegekkel és eljárásokkal együtt alkalmazzák.
Ültető közegek: a jó ültető közeg legyen egyenlő szemcsenagyságú, legyen képes a vizet felszívni, majd később visszaengedni azt, ne tartalmazzon finom szerves anyag részecskéket, a részecskék ne essenek szét könnyen, száraz állapotban legyen a lehető legkönnyebb súlyú, legyen elfogadhatóan olcsó és esztétikailag legyen kellemes megjelenésű
Ezeknek a követelményeknek megfelelhetnek az alábbi anyagok: lávakő, habkő, égetett agyag, turface (kalcinált, hőkezelt agyag, pl. salakos teniszpályák anyaga), zeolit, kabazit (a zeolithoz hasonló ásvány), kókuszrost darabok, fakéreg darabok, polisztirol (hungarocell) darabok, és egyéb más anyagok, melyeket az alapkövetelmények figyelembe vételével bárki beszerezhet. Számoljunk azzal, hogy a fenti anyagok egyes területeken nem hozzáférhetőek.
A normál akadama mint jó ültető közeg megkérdőjelezhető, mert különösen fagy hatására szétesik, és veszélyes agyaggá válhat az edényben, megakadályozva a víz és a levegő áramlását a közegben. Ez különösen káros hatású lehet a ritkán átültetett fák, pl. begyűjtött tűlevelűek és idősebb bonsaiok esetében.
Alkalmatlan anyagok: kerti föld (termőtalaj), komposzt, kő, homok stb. Természetesen fák nőnek homok és virágföld keverékében is, de a bonsaikultúrák egészséges fejlődése szempontjából az nem a legoptimálisabb ültető közeg.
Az alkalmas ásványi anyagok tetszés szerinti arányban keverhetők és ez nem eredményez jelentősebb különbséget. Ezek az anyagok átszitálást és tisztítást követően újra felhasználhatók.
Egyetlen, kizárólagosan ideális „bonsai ültető közeg” nincs. Ugyanakkor található ezerféle ideális anyag, és teljesen mindegy, hogy mit használunk és azokat milyen keverék formájában, amíg az modern ültető közeget képez.
Mivel a modern ültető közegek nem tartalmaznak termőtalajt, nagyon kevés élet található bennük. Gyorsan kiszáradnak, ezért naponta többször kell öntözni, főleg forróság idején, különösen akkor, ha tisztán szervetlen anyagokat használunk. Ezért én durva tőzeget adok a fent említett anyagokhoz. Ez természetes nyers formában lévő tőzeg, amit lápokból bányásznak. Ne használjunk finomszemcsés tőzeget/spagnum mohát, még akkor sem, ha a csomagoláson a „pormentes” jelzés olvasható, mivel a részecskék túlságosan aprók. Ha nem találunk megfelelő típusú tőzeget, inkább használjunk pormentes kisméretű kéregdarabokat, vagy aprított kókuszrostot. Ezek a szerves összetevők a teljes mennyiség 15 – 20%-át alkothatják. A tűlevelűekhez és olajfákhoz (olíva) használjunk kicsit kevesebbet, fiatal fákhoz és azáleákhoz kicsit többet.
Ezek a szerves anyagok alkalmasak arra, hogy magasabban tartsák a nedvességet az ültető közegben és segítsék hasznos mikrobák megtelepedését. Kutatások azt is kimutatták, hogy a tőzegmoha olyan növényi hormonokat tartalmaz, melyek hasznosak a fák számára. Ezek ugyan szerves anyagok, melyeknek normális esetben nem lenne keresnivalójuk az ültető közegben, de az említettek kb. 5 év alatt bomlanak szét. Ezt figyelembe kell vennünk, amikor az átültetést ütemezzük. Az újra felhasználandó ültető közegből a szerves anyagokat szintén ki kell szitálni.
Öntözés: Az én öntözési tervem március végétől október közepéig tart, ami napi öntözést jelent, tekintet nélkül az időjárásra, vagy, hogy a fák talaja száraznak tűnik, vagy sem. Csak erős esőzések idején állok el az öntözéstől. Amikor erős szél fúj, vagy szárazság van, vagy a kettő kombinációja, naponta kétszer, esetleg háromszor is öntözök. Nagyon kis fákat naponta kétszer kell öntözni. Az összes fát egyformán öntözöm. Egyéni öntözési igények nem merülnek fel, ha az összes fát megfelelő, jó vízelvezető közegbe ültettük. Így nem szükséges a barátunkat alapos kiképzésben részesítenünk az öntözéssel kapcsolatban mielőtt elutazunk. Bárki locsolhatja a fákat, az a lényeg, hogy mindent alaposan megöntözzön. Az szintén nem számít, hogy milyen típusú vizet használunk. A csapvíz tökéletesen megfelel minden növény számára, még akkor is, ha az kemény. A kertemben Európa talán legkeményebb vize található (23º NK). Ezt a vizet használom mindenre, még az azáleákra is. Kerti slaggal locsolok, teljesen kinyitott csappal. Nem egyedi fákat öntözök, hanem területeket, mint amikor öntözőrendszer öntözi a kertet.
Amikor ilyen módon öntözünk, tegyük azt agresszívan. Ez azt jelenti, hogy minden nagyon nedves lesz, az egész fa, a csúcsától az aljáig. A víznek ki kell folynia az edényből az elvezető nyílásokon. Jót tesz a fáknak, ha a lombjuk minden nap nedvességet kap.
Modern ültető közeg használata mellett a túlöntözés szinte lehetetlen. Locsolhatunk egész nap és az összes vízfelesleg átfolyik az edényen, ha a megfelelő ültető közeget használjuk. Ugyanakkor nagyon könnyen előfordulhat az elégtelen öntözés. Sok bonsai azért szárad ki, mert modern ültető közegbe ültettük, de a régi módszer szerint öntözzük.
Táplálás: Modern ültető közeget használva, agresszív öntözés mellett a táplálás nem titok többé. Bármilyen, a közönséges növények számára ajánlott trágya felhasználható, legyen az szerves, vagy műtrágya. A tápanyagnak sok nitrogént kell tartalmaznia. A növények csak nitrogén adagolása mellett tudnak növekedni.
Én főként tápoldatot használok, ami a legolcsóbb általános diszkontáruházunkban kapható. (Amerikában ez a Walmart diszkont áruházlánc lenne). Használjunk általános növénytápot, amelyen jelzik, hogy megfelelő minden növény számára. A tápoldat mellet vásárolok néhány tucat dobozzal granulált tápokból is, amelyek tartalmaznak mind szerves, mind vegyi összetevőket. Évente két alkalommal, március elején és augusztus végén, egy maréknyi szárított baromfitrágyát szórok a fák talajára. Ezt nagy zsákokban vásárolom, ami nagyon olcsó. Ez minden. Az összes fám esetében ugyanazt a trágyát használom, a nemzetközileg ismert bonsaioknál is.
Mennyit tápozok? Többet, mint gondolnák. Én 20-szor, 60-szor többet, mint egy átlag bosaios. Április elejétől október végéig tíznaponként minden növényt tápoldatozok, kétszer, háromszor nagyobb adagot használva a javasolttól. Az összes fa azonos mennyiségű tápanyagot kap, tekintet nélkül arra, hogy lombhullató, tűlevelű, kicsi, nagy, átültetett, vagy begyűjtött. A fák tápozása mintegy 200 napos időintervallumot fog át. Mivel a fák 3-szor nagyobb adagot kapnak a normálisnál, (a 200 napos időszak alatti 20 öntözés X 3 adag) 60 adagos tápozást jelent a növekedési időszakban. Az átlagos bonsaikedvelő talán 3-5 alkalommal tápoz a normál adag felével, hogy a „bonszáj ne nőjön”. Ha még az évente két alkalommal adott baromfitrágyát is figyelembe vesszük, megérthető, hogy a tápozási szisztémám miért jelent 20-szor 60-szor többet az átlagosnál.
Az ázsiai táp-pogácsák nagyszerűek, de a mi kultúránkban feleslegesek. Nem eszünk marhasültet evőpálcikával és nem tápláljuk a növényeket pogácsával. Nem teszünk kárt, ha ragaszkodunk használatukhoz, csupán nem nyújtanak vonzó látványt. A Biogold-ot olyan modern ültető közeghez gyártották, mint az Akadama, és jól is működik. Ha használnék ilyet, apró darabokra törném és az ültető közeg felszínére szórnám. Az első öntözés után láthatatlanná válna.

Túl sok só előfordulása az ültető közegben szinte lehetetlen, ha valaki minden nap agresszíven öntöz. Még az azáleák sem bánják ezt a kezelést. Nagyon jól növekednek kemény víz, közönséges égetett agyag és tőzeg, valamint a többi fához hasonló, agresszív tápozás alkalmazása mellett. Körülbelül 10 évvel ezelőtt egy szuper tápanyagot jelentettek be, majd egy kicsit később feledésbe is merült. Nem produkálta a várt eredményt, a fák szenvedtek és ki is száradtak. Amit én teszek, hasonlóan hangzik. De én az agresszív tápozás és korszerű ültető közegek használatával párhuzamosan ragaszkodom az agresszív öntözéshez. A fák tápanyagának összetevőit nem tekintem tudománynak. Azt mondom, vásároljanak bármit, ami a kertészeti központban és mezőgazdasági boltban kapható.
Ez a táplálási terv a fejlődésben lévő fákra érvényes. Ne felejtsük el, hogy az összes bonsai 99,8%-a fejlődésben van. Ha történetesen rendelkezünk olyannal, aminek többé valóban nem kell fejlődnie, csökkentsük a táplálását jelentős mértékben. Szándékosan hagyjuk koplalni a fát. Ennek hatására kisebb és kevesebb levelet, vagy tűt fejleszt. Jól fog kinézni egy kiállításon, de a fa hanyatlásnak indul, ha ez a folyamat túl sokáig tart. Néhány év múlva ismételten agresszívan kel tápozni, hogy magához térjen.

Összefoglalás: Alkalmazzuk mindhárom módszert, vagy egyiket sem! Ebben nincs választási lehetőség. Csupán egy kiválasztása és a többi elutasítása katasztrófához vezet. Azok, akik „szupertáplálást” alkalmaznak régi típusú talaj használata és elégtelen öntözés mellett, ki fogják pusztítani a fát. Azoknak, akik korszerű ültető közeget használnak, agresszívan öntöznek, de a régi módon tápoznak, nagyon gyenge fájuk lesz, ami végül kipusztul.
Tehát arra a kérdésre, hogy „hogyan tápozom a tűlevelűeket”, a válaszom a következő: Ugyan úgy, ahogyan a többi fát, de tisztában kell lenni a teljes történettel.
Tudom, hogy sokan nem hiszik ezt. A humán gyógyászatban van egy mondás: „aki gyógyul, annak igaza van”. Ugyanez a kertészkedésben: „akinek hosszú távon a legegészségesebb fái vannak, annak igaza van”. Jöjjenek és nézzék meg a kertemet, vagy a fotógalériámat az Interneten. A képek magukért beszélnek.
A fentieket nem magam fedeztem, vagy találtam fel. Csupán hivatásos, modern kertészektől tanultam. Ők nagy sikerrel művelik ezt évtizedek óta. Én a korszerű kertművelést alkalmaztam a bonsaira. Mindez csak a bonsai világában számít forradalminak.

Walter Pall

2 comments:

Páncsics Dávid said...

Thank you!

Páncsics Dávid said...
This comment has been removed by the author.